Innováció

Innováció a turizmusban

Van hová fejlődni

Az elmúlt évtizedekben trendszerűvé vált, hogy az emberek gyakrabban, és egyre változatosabb helyekre utaznak szórakozás, kikapcsolódás, ismeretszerzés céljából. A turisztikai ágazat rohamosan fejlődik, ezzel egyidejűleg pedig a turizmust kiszolgáló üzletágak is szélesítik portfóliójukat. Iparágunk erősödésével magától értetődően együtt járna az fejlesztést elősegítő innovatív megoldások térnyerése, azonban a turisztikai innováció más gazdasági szegmensek K+F szektoraihoz képest mutat némi elmaradást (no persze tisztelet a kivételeknek).   

Az innováció szó eredete – mint azt a hangzása is sejteti – a latin nyelv, pontosabban az in-novare latin kifejezés, amelynek jelentése újulásban, megújulásban. Számos vélemény és értekezés szerint az innováció nem más, mint újszerű tudás létrehozása, hasznosítása és diffúziója, amely a fejlesztés és a gazdasági növekedés alapeleme. Öt kategóriára bontható, melyek a versenyelőny megszerzését célozzák más piacokkal-, vagy akár az idegenfogalmon belüli konkurens ágazatokkal szemben. A kategóriák és az innováció fogalmi meghatározása az 1930-as évektől datálódik, amikor is elkülönítették az új javak előállítását, az új szállítási módszerek bevezetését, az új piacok feltárását, az új nyersanyagok használatát, valamint az új piaci helyzet kialakítását.  Fajtái a termék innováció, eljárási innováció, marketing innováció, és szervezési, vagy szervezeti innováció.

Ha a fenti fajtákat a turizmus szempontjából vizsgáljuk, a termék innováció a turizmushoz köthető, új, vagy újszerű áruk, szolgáltatások bevezetése a hozzájuk kapcsolódó kiegészítő elemekkel együtt. Az eljárási innováció a turisztikai szolgáltatások folyamatainak összehangolását célozza. A marketing innováció ez esetben a kapcsolódó szolgáltatások és termékek újszerű promócióját és értékesítésének támogatását foglalja magában. A szervezeti innováció pedig az utazás szervezése, tervezése és végrehajtása, illetve annak előkészítése. Az ágazat fejlesztési elképzeléseinek sikerre viteléhez nem elegendő csupán azonosítani a fejlesztendő területeket, meg kell határozni az előrelépés mikéntjét is.

Az innováció általában a kutatás, majd a kutatás eredményeire adott válaszok mentén értelmezhető. Alapvetően tehát a K+F szektor adja a hazai innovációs megoldások kiindulópontját. A gazdasági ágazatok többégében a K+F meglévő problémákra keres előremutató javaslatokat oly módon, hogy mérései után egzakt, jól definiálható adatok, vagy adatsorok jönnek létre, amelyek egyértelműsítik a fejlesztendő területet, valamint annak hiányosságait, a fejlesztés indikátorainak, sarokpontjainak megjelölésével. A turizmusban a helyzet korántsem ilyen „egyszerű”, hiszen releváns adatok kinyeréséhez globális együttműködésre, globális és egységes mérési rendszerre, lehetőleg egycsatornás információáramlásra lenne szükség a szállásadók, a vendéglátóhelyek, az utazási irodák, az idegenvezetők, a beutaztatók és még megannyi idegenforgalmi szereplő között, nem beszélve a digitális platformok összehangolásáról. A hatékony turisztikai innovációk első lépése tehát a folyamatok összehangolása, a turisztikai szervezetek közötti még jobb együttműködés kialakítása és az információ gyors és egyszerű kinyerése és feldolgozása.

Hazánkban az első lépések megtörténtek, hiszen a Magyar Turisztikai Szövetség Alapítvány megkezdte az ágazati szereplők közti kommunikáció hatékonyabbá tételét. A turisztikai fejlesztések állami feladatairól szóló 2016. évi CLVI törvény kimondja, hogy a turizmusfejlesztés alapja a turisztikai térség (továbbiakban: desztináció). A cél olyan turisztikai fogadóterületek lehatárolása, melyek jelenleg is jelentős turisztikai teljesítménnyel rendelkeznek, vagy beruházásokkal turisztikai potenciáljuk növelhető, oly mértékben, hogy azok alkalmasak hazai és nemzetközi vendégforgalom generálására, magasabb fajlagos költéssel rendelkező vendégek megszólítására, az utazóközönség tartózkodási idejének növelésére. – írja a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program, a tervezett fejlesztések hátterének indoklásában.

Az sikeres innovációs folyamatok alapjai tehát adottak, azonban a meglévő gazdasági-jogi-társadalmi környezetben történő optimális lebonyolítás, a legjobb megtérülés biztosítása külön gondosságot igényel. Az innováció forrásigénye, a projektek eredményessége és összetettsége megkívánja az innováció menedzsmentet, vagyis célirányos jogi, gazdasági és iparjogvédelmi intézkedések összességét, amelyek lehetővé teszik kutatás-fejlesztési és innovációs projektek szakszerű létrehozását és hatékony lebonyolítását. Ehhez megfelelő stratégiára, támogató környezetre, jól definiált célokra és szakértő fejlesztőkre van szükség. Fontosak a kutatások, a megfelelő következtetések levonása, a szakértői képzések és az ágazati szereplők tömörítése, információcseréje. Mindent egybevetve, van hová fejlődni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Close