Könnyid László

Könnyid László: Hatékony fellépés a közös célok érdekében

Interjúsorozatunkban a Magyar Turisztikai Szövetség (MTSZ) kurátorai válaszolnak kérdéseinkre. Válaszaikból, reményeink szerint, kirajzolódik, mit várhat a turisztikai szakma a „szövetségek szövetségének” megalakulásától, a legnagyobb befolyással bíró szakemberek összefogásától.

Következő interjúalanyunk Könnyid László.

Miért jó a turisztikai szakmának, hogy létrejött az MTSZ?

Az MTSZ a szövetségek szövetsége. Egymást erősítik ezek a szervezetek, így az érdekérvényesítő képességük megsokszorozódik. Vannak olyan konkrét közös célok, amelyek érdekében hatékonyan tud fellépni az MTSZ, ilyen például a turisztikai rendőrség létrehozása, a turistabuszok parkolása és közlekedése Budapesten, a közterületek tisztasága, a vendégek idegen nyelvi boldogulásának segítése vagy a kis- és közepes vállalkozások adóterheinek könnyítése. A döntéshozók sem söpörhetik le olyan könnyen az asztalról az érveinket, mivel nem mondhatják, hogy „részérdekeket” képvisel az MTSZ, hiszen 400 ezer embert képviselünk. Az én értelmezésemben ezért a lobbiszervezetek segítő generátora az MTSZ.

Melyek a legfontosabb teendők?

Hosszú távra gondolkodunk, szemléletváltást szeretnénk elérni. Ugyanakkor 2-3 területen az együttműködés révén látványos eredmények érhetők el már néhány éven belül is, ilyen például az oktatás és a munkaerőhelyzet kérdése. A cél, hogy a fiatalok számára vonzóvá tegyük a szakmát. Álláspontom szerint a közmunkaprogram átalakítása révén is lehetne munkaerőt toborozni a vendéglátóiparba. Másrészt elkerülhetetlen beszélni arról, hogy a szakképzett külföldi munkaerő ideiglenes alkalmazásának megkönnyítését a hiányszakmákban az államnak támogatni kell, a magyar turizmus versenyképessége ugyanis a munkaerő-utánpótláson múlik.

Milyen téren lenne még szükség változtatásokra?

Az adózás terén van a legelső és legfontosabb tennivaló, mind a több mint egy évtizede napirenden lévő áfa, mind a béreket terhelő járulékok kérdésével foglalkozni kell, a munkaidőszabályok is sürgős felülvizsgálatra szorulnak.

Amíg a kormányzat (és nemcsak a turisztikai ágazati irányítás, hanem a teljes kormányzat) nem áll minden tekintetben a turizmus mellé és hozza meg a szükséges adókörnyezeti döntéseket, nem fogunk tudni arra a pályára állni, amit elvárnak tőlünk, halogatott döntéssel veszélyeztetjük a versenyképességet, és egy esetleges elodázó magatartás a szürke- és feketegazdaság malmára hajtja a vizet.

A hatékonyságot általánosságban növelni kell a munkahelyeken, itt is jelentős tartalékok vannak. A vendéglátóhelyeken jelenleg a dolgozók számára két műszak között biztosítani kell a megfelelő pihenőidőt, így nem foglalkoztathatom a pincéremet túlórában, ugyanakkor a szemközti étteremben nyugodtan dolgozhat a pihenőidejében kiskönyvvel, nekem meg egy másik ház dolgozóját kell hasonlóképp alkalmaznom. De ezt elmondhatjuk szinte valamennyi turizmussal kapcsolatos munkakörben. Az MTSZ másik nagy előnye, hogy egyaránt tudja képviselni a munkáltatói és a munkavállalói oldalt, egyúttal lehetőséget biztosít a kétféle érdek közelítésére. A túlóra kérdésében, véleményem szerint, mindkét fél örülne egy egyszerűsített megoldásnak.

Milyennek látja a magyar turizmus helyzetét?

A magyar turizmus teljesítménye immár évek óta nő, de az fontos lenne, hogy ne csak Bécshez hasonlítsuk magunkat, hanem nézzük meg, hogy szélesebb körű nemzetközi összehasonlításban hol állunk. 2022-ig a legfőbb cél az kellene, hogy legyen, hogy az STR által vizsgált szállodai mutatószámok tekintetében jelentősen lépjünk előre, hiszen az idei január–áprilisi adatok alapján még mindig a vizsgált 35 város közül Budapest átlagár tekintetében csupán a 29., RevPAR-t vizsgálva a 27. helyen áll. A konkrét cél, hogy az európai középmezőnyt érjük el. Ha ezen javítunk, akkor értelemszerűen könnyebb lesz elérni azt is, hogy a turizmus részaránya a GDP-ből a kormányzat által tervezettnek megfelelően 10-ről 16 százalékra nőjön 2030-ig. De nem tudom elégszer hangsúlyozni, áfakorrekció nélkül mindez álom marad. 2022-ig a turizmus részaránya a turizmuson belül 10-ről 12 százalékra növelhető részben a forgalom várható további növekedése, részben az online szobatükör bevezetése jóvoltából. Azért az mindenképpen elgondolkodtató, hogy a KSH adatai szerint a hazai panziók átlagos kihasználtsága csupán 30 százalékos.

Úgy tudom, év végén nem indul újra a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége (MSZÉSZ) elnöki posztjáért. Mi lesz azután?

Valóban, év végén átadom a stafétabotot a Szállodaszövetség élén az utódomnak, a Szövetség legfiatalabb elnöke után rögtön a legfiatalabb tiszteletbeli elnöke pozíciót is betöltöm, egyben az MTSZ keretében szeretnék részt venni a szakmai koordinációban. Az MSZÉSZ témáinak MTSZ-en belüli képviselete mellett konkrét projektekben gondolkodom, szükség lenne például egy átfogó kutatásra a hazai gyógyturizmusról. Jelenleg 35 hazai szálloda 5000 szobával van nyilvántartva az ÁNTSZ által minősített gyógyszállodaként. Egy speciális termék, amelyhez kutatási anyagok szükségesek az európai gyógyvendégekért folytatott harcban. Azután az MTÜ-vel és a Magyar Fürdőszövetséggel közösen lehetne fellépni konkrét ügyekben, például a fürdők áfájával kapcsolatban vagy az OEP-finanszírozás ügyében.